A Torockó-i medence minden oldalról magas hegyekkel van körbevéve, melyek elszigetelik ezt a két kis magyar falut, Torockót és Torockószentgyörgyöt, a külvilágtól. Keletről a Székelykővel találjuk magunkat szembe, míg nyugatról a Nagy-Havassal, északnyugat felé pedig a Kisbányai-havasokat láthatjuk. E hajdani kis város elzártságáról ír Jókai Mór is az Egy az Isten című regényében:
"E kis sziklazúg, saját különszerű életével, jól el van rejtve szem elől, semmi fővonalnak útjába nem esik. Az ő útja, egyedül az ő útja, az a híd Bórévnél az Aranyoson át, egyedül az ő számára, az ő költségén épült. S ez a híd is megtekintésre méltó. (...)
Napjainkban kényelmes országút vezet már a hídig az Aranyos partja mentében, a meredek sziklaoldalba vágva és építve; ez út kapuja a bálványként felmeredő sziklacsompó, mit a népmonda Leánykakőnek nevez."
Jókai Mór
Az első amit egy idegen Torockó felé közeledve megpillant – még mielőtt a faluba érne - az a Székelykő, mely hatalmas mészkővonulat a falutól keletre, hatalmas hanyattfekvő óriás hatását kelti. Kopár, meredek sziklafalai, 1130 méter magas csúcsa igencsak csalogatja a hegymászókat. Nem bánja meg az, aki vállalja a kétórás nem éppen könnyű utat a csúcs felé, mert tetejéről tiszta időben felejthetetlen látvány tárul szeme elé. Nyugat felé látható a Nagy-Havas, északnyugat felé a Kisbányai-havasok ormai ködlenek elő, északkelet felé elénk tárul egész Aranyosszék, a Tordai-hasadék és a Maros völgye. Nagyon tiszta időben a déli irányban láthatók a Szebeni-havasok csúcsai is.
Körbesétálva a faluban, mindenekelőtt a falu unitárius vártemplomát majd múzeumát érdemes meglátogatni, vele együtt pedig a két falusi néni házi múzeumát, melyek egyformán érdekesek és értékesek is.
A Székelykő lábainál nyáron, számos fiatal gyűl össze évente, hogy a siklóernyő sportját űzze. Télen pedig a szánkók, hóemberek sokasága özönli el a helyet.
A Székelykővel szemben a falu nyugati oldalán az 1220 méter magas Ordaskő. A gerincről nyíló kilátás megéri a fáradozást, széles panoráma tárul elénk a Székelykővel és a Kőközzel. Tiszta időben Kolozsvár és Torda épületeit is kivehetjük. Ide kép a terképről.
TOROCKÓ
Nézd csak! – ez a Székelykő–Óriás!
Monumentális gránitalkotás
Az ott a Sziklacsúcsú Bérc,
Gyomrában ezer-erű érc!
Ormokon hajladozó tölgy...
Milyen csodás a torockói völgy!
Az égnek boltja – nézd! – azuran kék!
Milyen ózondús itt a lég!
Az erdő színe mily zordan–zöld!
Kőtengerben maroknyi föld...
Maroknyi föld felett madarak zengenek,
Vetések közt hajlongó emberek...
A sziklafal mögött égszínű kék alap,
S reggel e kék alapból kétszer is kél a Nap!
Őslakói Ekártok, Botárok, Vernesek, Széki
Székelyek, - Stájeri németek... Zúgnak a fenyvesek,
S már csak ők mesélik megejtő múltatok,
Azt, hogy hétszázötven évig bányázok voltatok, –
Hogy míg a föld alatt ércet kerestetek,
Itt fenn a föld felett gróffal pereltetek.
Hogy csak álom maradt apáitok álma,
De a teher alatt nagyra nőtt a pálma!
S lelked kimagaslik! Oh, nincs annak mása,
Egyedül áll, miként a Kő sziklaóriása...
A sziklafal mögött égszínű kék alap,
S reggel e kék alapból kétszer is kél a Nap!
Amikor "új grófok" jöttek s megaláztak vérig,
Amikor új forradalmad felcsapott az égig,
S pert veszítve rájöttél, hogy menedéked nincsen,
Csak az örök, változatlan, nagyhatalmú Isten.
Alkonyodik, "Egyeskőnél" lebukik a Nap...
Vecsernyére szól a harang, – imát mond a pap.
"Nagyárokból" útjára kél fényes telihold,
Ezüstszínű éj hírnöke: kőből–kélt herold...
Ráborul a völgykatlanra a havasok éje,
Nem hallszik más csak a "vajor" csobogó zenéje...
"Szálastetőn" álmélkodva susog a sok tölgy:
Milyen csodás holdfényben is Torockó s a völgy!
Májay Endre